Egyszer egy csöndes éj, éjjelén,
Jelent meg párkányom szélén,
Honnan tudhattam volna, hogy egyszer még,
Bajom lehet ebből még,
Beengedtem a kis árva szarkát,
Csöndben álldogál a lábain állva álldogált,
Várva várta a barátját,
Könnyek közt sajnáltam a kis szarkát,
Nem tudtam mennyi…